Minden állatot lehet tanítani, több kevesebb sikerrel. A vadászgörények okos állatok, érdemes idomításukra időt szánni.
Kétfajta módszer létezik: jutalmazás vagy fenyítés.
Legfontosabb dolog a következetesség. Hogyan várnánk el egy állattól, hogy tudja mit tegyen, amikor ugyanazon szituációban mi magunk másként reagálunk, s mindig már és mást várunk el tőle. Nem ér az egész nevelési rendszerünk semmit, amennyiben az egyik nap megszidjuk, másik nap ugyanazért nem, hiszen, „szegény, ma rossz napja van!” „Tegnap már úgyis megtanítottuk neki!” felkiáltással nem teszünk semmit.
Második lépés az állat figyelmének felkeltése. Mindenki tudja, hogy egy állatot sem lehet úgy fegyelmezni, ha nem figyel oda, nem hallja, amit mondunk. Úgy kell játszani egy görivel, hogy figyeljen ránk. Ha rosszat tesz, azonnal büntessük meg, mert 10 perc múlva már nem fogja tudni, hogy miért is kapott. Mindig az értelmi képességeinek megfelelően fogalmazzunk. Azaz rövid szavakkal, nem kacifántos körmondatokkal.
Ne keseredjünk el, ha a göri kezdetben nem megy hívásra. Ez a reflex sok türelemmel kialakítható. Ne várjuk el, hogy 2 hét után már rohan is az első szavunkra.
Tanítás fázisai:
Használjuk ki, hogy görényünk nem szeret egyedül lenni a szobában, így könnyen lehet vele lakáson belül sétálgatni. Közben egy-egy hívó szót mondogatni (gyere, ide, megyünk…) Mindig ugyanazt a szót használjuk! Egy göri nem érti a szinonimákat! Szoktathatjuk síphoz, sípolós állatkához, cuppogáshoz is.
Második lépésként megpróbálhatjuk finom étellel magunkhoz csalogatni. Nagy segítség ilyenkor egy kis körte, görögdinnye, mogyoró, mazsola. Ha szépen sikerül a művelet, simogatással is jutalmazzuk. Később a jutalomfalat elmaradhat és marad a dicsérő szó, ölbe vétel.
Másik módszer a vadász ösztön felébresztése. Húzzunk előtte valamit (zsinoron lévő labdát, sipoló sünit, nyúllábat…). Mint a kismacska, a göri is levadássza. Természetesen a sikeres akció után itt is kijár a dicséret, simogatás.
Hívásra szoktatás nagy kihívás. Sok türelemre van szükség, de megéri!